Dávid Sándor Lapaj Nagy Interjú I.rész

2018.02.20

Írta: Biró Péter

 Mivel Dávid Sándor ma ünnepli 81. születésnapját, a boxkiállás stábja arra gondolt, hogy Dávid Sándor tiszteletére ezentúl 4 héten keresztül minden kedden egy-egy Lapaj életét bemutató interjúval fogunk nektek kedveskedni. A mai interjúban Lapaj gyermekkoráról valamint vívó karrierjéről olvashattok.

MILYEN VOLT A GYERMEKKORA? HOGYAN TELTEK A KÖZÉPISKOLAI ÉVEK?

"Engem eredetileg kis papnak szántak a szüleim, de jött a háború és olyan iskolát kellett választanom, ami hamar pénzt hoz a családnak. Csepelre küldtek az akkor induló technikumok egyikébe. Abban az időben egy ilyen technikum egyetemi szinttel ért fel. Négy év alatt mindent megtanultunk, amit kellett.
A technikumban erőgép gyártó szakra jártam, olyan szerencsém volt, hogy Csepelre a motorkerékpár gyárba is bekerültem.
Amellett, hogy rengeteget voltam a vívás miatt Tatán az edzőtáborban, 5 évet dolgoztam a szakmámban.
'56-ban saját kérésemre elbocsátottak, mert akkor átigazoltam a BVSC-hez, mellette pedig kocsi javító lakatosként dolgoztam a MÁV-nál.
1960-ig voltam a MÁV-nál, mert az olimpia előtt léptem ki, akkor vettek fel a Népsporthoz."

HOGYAN JÖTT A VIVÁS SZERETETE?

"Én mindent sportoltam, amikor gyermek voltam. Ugye a második világháborúban voltam gyerek. Itt az utcában -ahol most is lakom- a gyerekekkel, a légvédelmi ágyukon játszottunk abban az időben.
A komolyabb sportéletem akkor kezdődött mikor 1951-ben középiskolába mentem Csepelre. Ott a testnevelő tanárom, az akkori kajak-kenu válogatottnak volt az edzője. Ennél fogva, nála mindig eveztünk.
Be ültetett minket tízes kenukba és hajtott minket. Ő sajnos év közben meghalt, és ezzel a kajak-kenus pályafutásom is véget ért.
A vívó pályafutásom kezdetét egy film ihlette, aminek az volt a címe, hogy "A korzikai testvérek".
 Fura egyébként, mert az életemet, három filmhez lehet kötni, ez az egyik. -
A film lényegét most hosszú lenne elmagyarázni, de az én szempontomból az a fő dolog benne, hogy vívtak. És nem párbajtőrrel, mint általában, hanem karddal. Miután megnéztem ezt a filmet úgy jöttem ki a moziból, hogy én vívni szerettem volna mindenképpen.
Ez az időszak pont 9. év végén volt, és kaptunk egy körlevelet, hogy a nyári szünetben a Markó utcai iskola vívótermében lesz lehetőség jelentkezni oktatásra. Hát mondani sem kell, hogy azonnal mentem. Nagyjából 40-en jelentkeztünk erre a gyorstalpaló táborra, és nyár végén azokat, akik az első három sor valamelyikébe állítottak, azokat le is igazolták a csepeli egyesületbe.
Én is köztük voltam.
Rögtön abban az évben mikor kezdtem a vívást, meghívást kaptam Tatára az ifjúsági válogatott edzőtáborába.
Utána hirtelen válogatott lettem, vittek minden versenyre, abban az időben annyira be voltam zsongva, hogy nem tudtam elképzelni az életemet a vívás nélkül."

HOGYAN SZÜLETETT MEG MÉGIS A DÖNTÉS, HOGY FELHAGY A VÍVÁSSAL?

1960 január 2.-án Békéscsabára behívtak katonának. Ott igaz, hogy csak 3 hónapot töltöttem el, de az pont bele esett a verseny idénybe. Tehát miután visszamentem a katonaságból nekem már nem volt értelme elkezdenem újra vívni, mert akkorra már minden eldőlt, ami a válogatottságot illeti.
Engem pedig már egy évvel korábban befűztek, hogy a Népsportnál segédkezzek a budapesti vívó világbajnokság ideje alatt.
És az alatt az idő alatt ameddig katona voltam és nem vívtam rájöttem, hogy mást is tudok kezdeni a délutánjaimmal illetve az estéimmel, mint azt, hogy vívó edzésre megyek. 10 éven keresztül délelőtt, délután edzésre jártam, és miután kiestem ebből a ritmusból a katonaság miatt, már nem tudtam magamat rávenni, hogy újra napi kettőt edzek, máshogy pedig nem lehet ezt a sportot eredményesen csinálni.
Miután felhagytam a vívással, és a kocsi lakatossággal a MÁV-nál, a Népsporthoz mentem dolgozni, ahol egészen 1976-ig voltam újságíró...

Jövő héten Dávid Sándor sportújságírói karrierjének kezdetéről olvashattok, nagyon remélem, hogy tetszett nektek az e heti interjú részlet, bízom benne, hogy sok olyan információt tudtatok meg a ma 81 éves riporter legendáról, ami érdekes volt számotokra.
Kövessétek Facebook  oldalunkat, hogy biztosan ne maradjatok le a jövő hét keddi második interjúról!